Ennyit erről. Így kell elrontani, tényleg. Nem kell sok tehetség hozzá, csak egy kis értelem.
Csakhogy világossá tegyem, a múltkori buszozási élményemről beszélek, mikor udvariasan előre engedett egy vadidegen. Erre tegnap, vagyis pénteken, muszáj volt beszereznem egy negatív élményt is. Mondanom sem kell, nem volt nehéz feladatom. 
A szituáci: felszállok a buszra egyik osztálytársammal az iskola után, és megörülve látjuk, hogy vannak egymás melletti szabad helyek, le is ülünk. Erre a következő megállónál felszáll két nyanya, nem - csak - a korukról beszélek, hanem a természetükről is. Az egyikük leül egy másik helyre, a másikuk pedig megáll előttünk, háttal nekünk, majd fennhangon belekezd az "Ezek a mai fiatalok..." kezdető szövegébe, inkább nem írom le, mi volt. Nem is ez a lényeg, hanem az, amilyen hangsúllyal mondta. Azonnal felment bennem a pumpa, majd osztálytársammal összenézve - csakhogy bemutassuk, mennyire jó szívünk van és nincs olyan, hogy nem létezik olyan, hogy "mai fiatalok" így, általánosítva - felálltunk, és arrébb mentünk egy másik helyre (hangsúlyozom, volt még bőven hely!). Még talán nem is említettem volna meg, ha nem üti meg a következő párbeszéd a fülemet:
Egyes számú nyanya: Nem ülsz le?
Kettes számú nyanya: Dehogy ülök, minek!
Úgy felhúzott ezzel, hogy azt hittem, odamegyek és leütöm. Komolyan. 

Nem bírom a buszozó időseket - tisztelet a kivételnek! -, mert kiállhatatlanok. Egyik kedvenc fajtám, aki ő azt hiszi, hogy én valami sátánista vagyok és sürgősen meg kell engem téríteni... Zs-t csütörtökön elkapta egy a vonaton, aztán szünetben a Jehova Tanúi szórólappal dobálóztunk... A másik pedig, aki azt hiszi, hogy ő fitt és egészséges és ő csakazértis állni fog, de a csomagja túl nehéz és lerakja a szabad székre. Az ilyenektől szét akar vetni az ideg. 

Egyébként meg a suli második hete is letelt. Furcsa érzés. 
Már van két jegyem is, egy ötös és egy négyes, de be lett szedve egy fogalmazás is angolból (amit az esti agyfasz hatása alatt írtam) illetve még egy szódoga, úgyhogy hétfőn valószínűleg azokat is megkapom. 
Csütörtökön voltam végre röplabdán, amit Pusi tart, mondanom sem kell, nagyon tetszett. Jók voltak a feladatok, Pusi is jó, meg persze az is, hogy röplabda, de... nem az edzéssel volt baj, hanem azzal, hogy "betelt a pohár". Vagyis kihozta belőlem az elmúlt hat tesi óra megpróbáltatásait, de olyan szinten, hogy harmadik napja olyan izomlázam van, hogy még a sima járás is fáj, a lépcsőzésről nem is beszélve. Remek. Anya azt mondja, egy idő után meg fogok erősödni, ezért már nem fog zavarni ez a mennyiségű és minőségű óra, de egyelőre még nagyon szenvedek.
Pénteken már tisztára kivoltam, mert már kerek egy hete nem láttam Őt. Egyedül az a tudat vigasztalt, hogy este látni fogom, mert tudtam, hogy jön a Sulistart Bulira. De ekkor, épp az informatika terem előtt vártunk - mert ez az óra a főépületben van -, mikor elsétált előttem a folyosón. Nem volt több három másodpercnél, de azonnal felvillanyozódtam. Nem tudom, mi ez, nem értem, de lehet, nem is akarom.

Este pedig volt a Sulistart. Nagyon jó volt, mit ne mondjak. Élveztem. Elég pontot gyűjtöttem, így összesen egy hotdogra és két limonádéra váltottam be. Ő pedig ott sétálgatott, és a végén mikor már egy helyben ültem és őt néztem, alig bírtam megállni mosolygás nélkül, ahogy az aula túloldalán állt az egyik asztalnál és a zene ritmusára mozgott, úgy, ahogy én is szoktam.