Ennyit erről. Így kell elrontani, tényleg. Nem kell sok tehetség hozzá, csak egy kis értelem.
Csakhogy világossá tegyem, a múltkori buszozási élményemről beszélek, mikor udvariasan előre engedett egy vadidegen. Erre tegnap, vagyis pénteken, muszáj volt beszereznem egy negatív élményt is. Mondanom sem kell, nem volt nehéz feladatom. 
A szituáci: felszállok a buszra egyik osztálytársammal az iskola után, és megörülve látjuk, hogy vannak egymás melletti szabad helyek, le is ülünk. Erre a következő megállónál felszáll két nyanya, nem - csak - a korukról beszélek, hanem a természetükről is. Az egyikük leül egy másik helyre, a másikuk pedig megáll előttünk, háttal nekünk, majd fennhangon belekezd az "Ezek a mai fiatalok..." kezdető szövegébe, inkább nem írom le, mi volt. Nem is ez a lényeg, hanem az, amilyen hangsúllyal mondta. Azonnal felment bennem a pumpa, majd osztálytársammal összenézve - csakhogy bemutassuk, mennyire jó szívünk van és nincs olyan, hogy nem létezik olyan, hogy "mai fiatalok" így, általánosítva - felálltunk, és arrébb mentünk egy másik helyre (hangsúlyozom, volt még bőven hely!). Még talán nem is említettem volna meg, ha nem üti meg a következő párbeszéd a fülemet:
Egyes számú nyanya: Nem ülsz le?
Kettes számú nyanya: Dehogy ülök, minek!
Úgy felhúzott ezzel, hogy azt hittem, odamegyek és leütöm. Komolyan.