Miért én?2014.09.08. 19:52, springyy
megnyitás és 001-es bejegyzés

Sziasztok!
Mielőtt belekezdenék, megjegyezném, hogy nem, nem tervezek tüzijátékkal és dobszóval kísért megnyitást, de azért még is, gondoltam, nem árt megjegyezni. Úgyhogy leírom, nehogy félreérthető lettem: megnyitottam az oldalt.
Erről ennyit. Térjünk rá arra, ami az oldal célja, vagyis arra, mi(k) történt(ek) velem.
Köztudott, hogy ma szeptember nyolcadika van, hétfő, az iskola második hetének első napja. (Mielőtt ténylegesen belekezdenék, megjegyezném, akármit írok is, az nem az iskola lehúzására van, továbbra is imádom a Karinthyt, hisz nem ok nélkül szerettem volna ötödikes korom óta idekerülni.) A héfő az egyik nap - a csütörtök a másik - mikor hét órám van. Jól kezdődik, igaz? Ráadásul első óra tesi. Máris imádom ezt a napot. Tegnap este nem sikerült elaludnom, akárhogy próbálkoztam is, ezért nem meglepő, hogy kialvatlanul ébredtem fel. A tesi meg valami rémes volt. Két tanár tartja nekünk - a heti ötből kétszer Pusi, háromszor Lépesfalvi -, ma Pusival voltunk. (Ahogy észrevettem, még szerencsénk is van ezzel a két tesitanárral, mert a másik kettő szabályai durvábbak, de azért lehetnének kíméletesebbek. Előző héten csütörtökön nyolcvan felülés volt, meg még egy csomó gyakorlat, pénteken pedig nyolcvan fekvőtámasz - természetesen bonyolítva, pl. kéztartáscserével, mert hogyan máshogy? -, ami nekem egy picit sok az előző másfél évem tesiórái után, ami kb. annyiból állt, hogy közénk dobtak egy labdát, megmondták, hogy éppen röpizzünk, floorballozzunk, kidobósozzunk vagy kosarazzunk vele, aztán puszpá. Nem csoda, ha most leterhelnek, de mégis... feltűnt ezeknek, hogy lányokkal van órájuk?) A mai órán - ahogy az elkövetkezendő héten végig - kint voltunk. Igazából gyakorlatok voltak, meg futás. A végén a legtöbb. Megengedte, hogy kiterüljünk a műfűn, majd közölte, hogy nem érti, mi bajunk van, hisz összeszámolta, csak 1400 métert futottunk... Azt valahogy nem vette bele, hogy közben ilyen-olyan gyakorlatok és négy-, hat-, nyolcütemű fekvőtámaszok voltak, nem is értem, miért.
Folyt rólam a víz, izzadt voltam, a hajam, akár egy szénaboglya és készültem meghalni, ahogy mentünk vissza az épületbe. Kicsöngettek, ezért a diákok már elkezdtek kiszállingózni a termekből. Csütörtök óta nem láttam, erre ki jön velem szemben az aulában? Hát persze, hogy Ő. Így kell jó benyomást tenni valakire, hullamódban, gratulálok! *gondolatban megveregeti a saját vállát* Persze, megjegyeztem, hogy tud időzíteni a gyerek...
Ő nem más, mint egy végzős fiú. A Csibetáborban láttam először, egy csapatban voltam vele. Ő az eddigi legelérhetőbb elérhetetlen szerelmem (Ian Somerhalder és elődei után). Helyes, jóképű, magas, kedves, segítőksz, humoros, de igazából napestig sorolhatnám, amit nem áll szándékomban.
Második óránk matek volt. A tanárnő körbekérdezte a matek szakkört, és én - ellentétben azzal, hgy múlt órán feltettem a kezem - nem irtkoztam fel. Úgy gondoltam, hogy az IDB (Iskolai Diákbizottság) és a röplabda után csak túlterhelném magam. Majd talán jövőre...
Az óra dögunalom volt. Miért pont a halmazokkal kell kezdeni? Miért? Persze, mert egyike azon kevés anyagnak, amit sosem szerettem. Mindegy, túléltem, házit se... jut eszembe, de kaptunk házit. Öhm... fuck off?
Aztán jött az Ofő óra, az egyetlen, amin az egész osztály együtt vesz részt. Jól hangzik, igaz? Mert a többin angolcsoportos (D csoport [kezdő-középhaladók], E csoport [kezdő-középhaladók] és F csoport [haladók, itten vagyok én is]) vagy félosztályos felosztásban (humán vagy ttk [én a természettudományos osztályrészben leledzem]) veszünk részt. Megbeszltünk pár cuccost, majd következett a Csibebál első megbeszélése. Szerintem a mi ötletünk volt a legjobb, de a végén el lett korcsosítva, mert összevontuk másik két ötlettel (a fiúk semmit nem találtak ki). Jövö hétfőn kiderül, hogy s mint lesz.
Ha megkérdeznétek, mi az a Csibebál, csak tagadóan megráznám a fejem, jelezvén, hogy fogalmam sincs. Annyit tudok, hogy az iskolában idén kezdő osztályok (AKny, BKny [ezt az osztályt gyarapítom, mert nem kerültem be az A, vagyis a matekosba, a C pedig németes], CKny - a nulladikosok; és a D, a kezdő kilencedikes) lépnek fel egy-egy műsorral, ami elméletileg bemutatja az osztályt, meg mintha suttogtak volna róla, vagyis a kismadár csiripelte, hogy talán ekkor tesszük le a Csibe esküt is.
Töri szaknyelv következett, ez volt az első óránk, úgyhogy igazából ismerkedés volt, de azért kaptunk 22 szót, amiből következő órán szódolgozatot fogunk írni. Szuppper!
Mivel a szaknyelv órákon humán-ttk felosztásban veszünk részt, így kezdők is előfordulhatnak a csoportokban, ezért a tanár úr megkért valakit, hogy fordítsa le az osztálynak, amit ő angolul mond. Ez először R volt, akivel mindenhol együtt vagyok (F csoport, ttk osztályfél) és igyekszem összebarátkozni vele, de ő másokkal jobban van. Mindegy. Lesz ez még így se. Szóval először ő volt, de egy idő után engem kért meg a tanár úr... Egy kicsit nyögvenyelősen ment, de belejöttem, és büszke vagyok magamra, amiért ilyen jól ment.
Aztán három angol óra jött, a 206-os teremben. Tudniillik mi, mint 9. BKny osztály száműzve vagyunk az úgynevezett Keltetőbe, az iskola melléképületébe az első, nulladik évünkben. Mindössze az informatika és testnevelés óráink vannak a főépületben, ezzel is csökkentve az esélyét, hogy láthassam Őt. De jövőre, ha minden igaz, kilencediktől már csak egy-két óránk lesz itt, a többi a rendes épületben. Hurrá! Ezzel csak az a bökkenő, hogy Ő akkor már nem lesz itt...
Szóval a Keltetőben lévő 206-os teremben voltunk, ugyanis ez ad otthont az angol óráinknak. Először ofő tartott angolt, majd TB (aki a csoportvezetőnk, vagyis vele van a legtöbb angolunk, ő irat dolgozatokat és ő ad jegyeket, de vele csinálunk projekteket is, meg minden), végül Szili jött. Szili... az volt a hetedik óránk, mindössze egyetlen probléma volt vele: hogy a hetedik. Mint mondtam, kialvatlan voltam, aztán kinyírtak tesin, nem csoda, ha ezen az rán már kedvem lett volna elaludni és kezdtem egyre kevesebbet érteni az angolból. Ami azt jelentette, hogy a páros feladatokban több idő kellett, mire leestek a dolgok, többet kellett beszélnem, de ebből egyre több magyarul volt. Először meg másodszor még indokolt volt, mikor rámszólt, hogy: "Please speak in English!", de mikor vagy négyen beszéltünk magyarul és csak engem hajlandó leszólni... Az kész. De mikor a csoport háromnegyede jártatja a szájét, és nekem szól be, hogy: "Don't speak!", azért betelik a pohár. Egyre kevésbé szimpatikus.
Aztán órák után a Szarvas Csárda tér felé akartam menni, mert B (egy D-s, a Csibetáborban ismerkedtem vele, az - egyik - legjobb barátom a Karinthyból) mondta, hogy Őt annál a buszmegállónál látta, és hét órám volt, így egy kis szerencsével legeltethettem volna rajta a szemem ott, de... a helyzet úgy hozta, hogy Zs (szintén, mint R, angolcsoport és ttk-s társ, de ő jobban van velem) társaságában indultam a megállóba, és nem tudtam, hogy az ő busza megy-e a Szarvasról vagy nem, gy kénytelen-kelletlen lemondtam Róla. Majd legközelebb.
Holnap földrajz szaknyelv, szódolgozatot írunk, az igazgató, Hutus tartja, de amilyen kedvesen, olyan szigorúak a szabályai, ezért félek, hogy meg fogok bukni a tantárgyból. De hála a Quizlet-nek, szerintem eléggé megtanultam a szavakat, de majd holnap meglátjuk. Egyedül az a baj, hogy ez még csak a második hét első napja, és máris sokat kell tanulni, pedig állítólag olyan is lesz, hogy napi száz szót adnak fel... Nem várom, mit ne mondjak.
Jelenleg éppen az ágyamon fekszem, és ugyan már majdnem nyolc óra van, de magamban azért szitkozódok, mert ég a lámpám, vagyis már fél nyolckor ollyan sötét volt odakint, hogy muszáj volt felkapcsolnom. Ejj, de jól jönne ilyenkor egy Lumos! *suhogtatja a nemlétező pálcáját*
Majd jelentkezem, sziasztok! :)
|