Sziasztok!

Mielőtt belekezdenék, megjegyezném, hogy nem, nem tervezek tüzijátékkal és dobszóval kísért megnyitást, de azért még is, gondoltam, nem árt megjegyezni. Úgyhogy leírom, nehogy félreérthető lettem: megnyitottam az oldalt. 

Erről ennyit. Térjünk rá arra, ami az oldal célja, vagyis arra, mi(k) történt(ek) velem. 
Köztudott, hogy ma szeptember nyolcadika van, hétfő, az iskola második hetének első napja. (Mielőtt ténylegesen belekezdenék, megjegyezném, akármit írok is, az nem az iskola lehúzására van, továbbra is imádom a Karinthyt, hisz nem ok nélkül szerettem volna ötödikes korom óta idekerülni.) A héfő az egyik nap - a csütörtök a másik - mikor hét órám van. Jól kezdődik, igaz? Ráadásul első óra tesi. Máris imádom ezt a napot. Tegnap este nem sikerült elaludnom, akárhogy próbálkoztam is, ezért nem meglepő, hogy kialvatlanul ébredtem fel. A tesi meg valami rémes volt. Két tanár tartja nekünk - a heti ötből kétszer Pusi, háromszor Lépesfalvi -, ma Pusival voltunk. (Ahogy észrevettem, még szerencsénk is van ezzel a két tesitanárral, mert a másik kettő szabályai durvábbak, de azért lehetnének kíméletesebbek. Előző héten csütörtökön nyolcvan felülés volt, meg még egy csomó gyakorlat, pénteken pedig nyolcvan fekvőtámasz - természetesen bonyolítva, pl. kéztartáscserével, mert hogyan máshogy? -, ami nekem egy picit sok az előző másfél évem tesiórái után, ami kb. annyiból állt, hogy közénk dobtak egy labdát, megmondták, hogy éppen röpizzünk, floorballozzunk, kidobósozzunk vagy kosarazzunk vele, aztán puszpá. Nem csoda, ha most leterhelnek, de mégis... feltűnt ezeknek, hogy lányokkal van órájuk?) A mai órán - ahogy az elkövetkezendő héten végig - kint voltunk. Igazából gyakorlatok voltak, meg futás. A végén a legtöbb. Megengedte, hogy kiterüljünk a műfűn, majd közölte, hogy nem érti, mi bajunk van, hisz összeszámolta, csak 1400 métert futottunk... Azt valahogy nem vette bele, hogy közben ilyen-olyan gyakorlatok és négy-, hat-, nyolcütemű fekvőtámaszok voltak, nem is értem, miért.
Folyt rólam a víz, izzadt voltam, a hajam, akár egy szénaboglya és készültem meghalni, ahogy mentünk vissza az épületbe. Kicsöngettek, ezért a diákok már elkezdtek kiszállingózni a termekből. Csütörtök óta nem láttam, erre ki jön velem szemben az aulában? Hát persze, hogy Ő. Így kell jó benyomást tenni valakire, hullamódban, gratulálok! *gondolatban megveregeti a saját vállát* Persze, megjegyeztem, hogy tud időzíteni a gyerek...