Igen, igen, elmaradtam egy hetet, amiért ezúton is szeretnék bocsánatot kérni. Akartam én írni, de röplabda után energiám nem volt, pénteken meg khm...nem értem rá. Ugyanis kitaláltam, hogy szeretnék beiratkozni egy könyvtárba. (Most tapsoljatok meg, amilyen könyvmoly vagyok, utoljára ötödikben vettem ki általános iskolai könyvtárból könyvet, de igazinak még a közelében sem jártam. Nem tudom, miért, talán csak mert szimplán hülye vagyok.) Ezért pénteken elbaktattam a Karinthy mellett lévő könyvtárba R-el - aki nyolc éves kora óta be van oda iratkozva -, ahol közölték, hogy mindenképpen szülő kell. Egyáltalán nem értem, miért. Mivel 14 éves vagyok, még ingyenes, és valahogy nem jelenik meg előttem egy szigorú szülő képe, amint azt mondja: "Kislányom, ne merészelj ingyen beiratkozni egy könyvtárba se! Megértetted?!"
Ezért R vett ki nekem egy könyvet, nevezetesen Cassandra Clare-től A herceget, mert valamiért még csak Az angyalt olvastam pár hónapja. Persze, ki vagyok én, hogy megálljam és ne olvassam, egész este le sem rakram (egy kis túlzással, de tényleg csak picivel). 

Szombat délután kibuszoztam a városból reményeim szerinti legjobb barátnőmmhöz - továbbiakban J - és nővéréhez, aki igencsak jó barátnőm - L -, hogy megnézzem az előadásukat a régi általános iskolájukban. Már egy hónapja nem láttam őket - de nem is ez a legrosszabb, bírtunk már ki több időt is -, viszont nem is beszéltem igazán velük facebookon, mert egyikünknek sem volt rá ideje/energiája (J is most kezdte a gimnáziumot). Az a kár, hogy csak pár óránk volt, de így is remekül éreztem magam. 
Vasárnap tanulni kellett, illetve befejeztem A herceget - valami zseniális, azonnal akartam a következőt -, ezek után megint nem sikerült összehoznom.

Hétfőn elráncigáltam anyát a könyvtárba, be is iratkoztam, és hirtelen a fellegekben éreztem magam. Egyszerűen felemelő érzés volt, meg sem tudnám fogalmazni, miért. Az a sok könyv... De pechemre A hercegnőt természetesen kivették, így meg kellett elégednem a Bane Krónikák első három részével. Hazafelé megálltunk az átszállásnál és anyát az ottani könyvtárba is elráncigáltam, mert ha lúd, akkor legyen kövér alapon így azért praktikusabb. 

Tegnap történt egy furcsa dolog. IDB előtt vártunk, két plusz osztálytársunk is ott volt, igazából ők szórakoztattak minket - az egyikük, Zsó, ide fog költözni, vagyis két utcával feljebb fognak lakni, mint mi. Tök jó lesz!
Na szóval, R elejtett egy megjegyzést, amiből ennyit csíptem el: "csak Őt hallgatni a csillogó szemeivel, bár azt tovább is hallgatnám". Na bumm. Nem tudom mire vélni, hogy most azért mondta, mert bejön neki, vagy egyszerűen csak a beszédstílusa miatt, de talán mindegy is. Oké, eddig is tudtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki észrevettem, de ez azért arcul csapott. R?! 

Ma befejeztem a Bane krónikák kivett részeit reggel, majd pénteken visszaviszem, nem sürgős, most van más olvasmányom, kettő is. Az egyik A hercegnő, amit kölcsönkaptam az egyik csoporttársamtól - máris imádom! -, a másik pedig egy "kötelező olvasmánny". TB angolon átráncigált minket a főépületben lévő angol könyvtárba, ahonnan a megadott polról választanunk kellett egy könyvet és kivennünk. El kell olvasni, ilyen 30 szavas szójegyzéket vagy mit kell még csinálni, illetve kritikát írni róla vagy folytatni a történetet. Mondanom sem kell, nagyon megtetszett a feladat, ráadásul érdekesnek ígérkezik a könyv - The Poseidon Adventures, vagyis A Poszeidón Katasztrófa vagy mi. 

Tudjátok, mi a legrosszabb az iskolában? Az, hogy nincsen időm írni. Írni akarok, írnom kell, muszáj írnom, érzem, de a házi feladatokon túl nem tudok. Vagy nincs időm, vagy pedig amikor lenne, halálosan fáradt vagyok. És én utálom ezt.