Szóval a tegnap... Nem volt semmi, azt meg kell hagyni. Reggel bevittem a muffint a jótékonysági sütivásárra, majd csatlakoztam a többiekhez, akik szépen-lassan kezdtek gyülekezni. Igazából nem részletezném annyira ki. Becsapódtam egy csapathoz, de azok otthagytak, ezért csatlakoztam másokhoz. De ott csak felesleges harmadik voltam, ezért megint egy másik kettes csapathoz kéredzkedtem, akikkel elmentünk sütit venni. Mire végeztem, eltűntek. Megint csatlakoztam másokhoz, de azok is ott hagytak a fenében. Egyszóval kész rémálom volt. 

Ez csak egy gyors bejegyzés lesz, jelezve, hogy itt vagyok (és ma még készülök egy másikkal a tegnapomról) és egyre sűrösödnek fejem felett a felhők. A fizika szaknylev dogám kettes lett, hétfőn matek témazárót fogunk írni, nekem pedig fogalmam sincs, hogyan fogom bírni. 
Egyelőre próbálom ignorálni a problémát és nem törődni vele, hogy ez az összevisszaság nem lesz jó huzamosabb ideig, de nem tudom, még mennyi ideig fog menni. Viszont ha most októberben így érzek, mi lesz velem februárra-márciusra, mikorra lassan bejön a vizsgadrukk is...?
Igen, félek attól az átkozott vizsgától, félek, hogy meg fogok bukni. Azt a szégyent nem élném túl. Ötletem sincs, hogyan fogom azt a tesztet kb. 80 százalékra megírni. Aztán meg persze, ha átmegyek, jövőre már a matek, a fizika, a biológia, a történelem, a kémia és a célnyelvi civilizáció is angol nyelven fog menni. Hiába vagyok benne már több, mint egy hónapja, még mindig nem áll össze a kép, hogyan fogok én angolul deriválni meg isten tudja, még micsodát...

Egyébként minden rendben, csak folyamatosan fáradt vagyok és kevés a szabadidőm. Bár tiszta heppi vagyok, mert a héten volt egy kis időm írni. Talán végre lassan befejezem ezt a fejezetet is.

Igen, igen, elmaradtam egy hetet, amiért ezúton is szeretnék bocsánatot kérni. Akartam én írni, de röplabda után energiám nem volt, pénteken meg khm...nem értem rá. Ugyanis kitaláltam, hogy szeretnék beiratkozni egy könyvtárba. (Most tapsoljatok meg, amilyen könyvmoly vagyok, utoljára ötödikben vettem ki általános iskolai könyvtárból könyvet, de igazinak még a közelében sem jártam. Nem tudom, miért, talán csak mert szimplán hülye vagyok.) Ezért pénteken elbaktattam a Karinthy mellett lévő könyvtárba R-el - aki nyolc éves kora óta be van oda iratkozva -, ahol közölték, hogy mindenképpen szülő kell. Egyáltalán nem értem, miért. Mivel 14 éves vagyok, még ingyenes, és valahogy nem jelenik meg előttem egy szigorú szülő képe, amint azt mondja: "Kislányom, ne merészelj ingyen beiratkozni egy könyvtárba se! Megértetted?!"
Ezért R vett ki nekem egy könyvet, nevezetesen Cassandra Clare-től A herceget, mert valamiért még csak Az angyalt olvastam pár hónapja. Persze, ki vagyok én, hogy megálljam és ne olvassam, egész este le sem rakram (egy kis túlzással, de tényleg csak picivel). 

Szombaton a családdal Keresztes Ildikó jubileumi koncertjére mentünk, ami igazából jobb volt, mint vártam. Az elején Baricz Gergő kezdett egy zenekarral, aminek ACid/DC volt a neve és AC/DC dalokat énekeltek, meglepően jól. Hát emberek, én el nem tudom képzelni, abból a gyerekből hogyan jöttek ki ilyen hangok... 
Igazából mindegy, a lényeg, hogy nagyon jó volt.
Hétfőn akartam írni, akkor kellett volna, mert - az igazat megvallva - már nem igazán emlékszem, mi történt. Az megvan, hogy Pusival futottunk, Szilivel játszottunk, ofővel Present Perfectet vettünk, TB-vel meg testrészeket, de... nem igazán rémlik olyan, amit leírhatnék. 

A ma viszont még nagyon is megvan a fejemben.

Rájöttem, hogy röplabda után a fenének sincs energiája még bejegyzést írni se, nemhogy magyar házit.
Tegnap akartam jelentkezni, de nem jött össze. Fáradt voltam, mikor fél hatkor hazaestem, aztán rájöttem, hogy mára még kell egy egypercest írni... Hát mit ne mondjak, nem egy kellemes érzés volt. 
Egyébként kijelenthetem - ahogy ex-osztálytársam fogalmazott, miután megnézte a táboros videót -, hogy "ezek a legjobbak, mert zsenik és hülyék egyszerre". A zseni részével kicsit vitatkoznék, bár tény, hogy a Karinthy egy fantasztikus iskola és nem  vesznek fel oda akárkit, de a hülyét eszem ágában sincs megcáfolni. Tegnap hiányzott R - sőt, ma is, bár úgy volt, már jön. Az egyik szüntben F csoportos társam előhúzott a táskájából egy guriga wc papírt. Igen, jól látjátok, egy teljes gurigányi, megkezdetlen wc papírt az iskolatáskájából - saját bevallása szerint lövése sincs, hogy került oda, egyszercsak megtalálta. Kábé egy percbe telt, mire jött az ötlet, hogy akkor legyen a tekercs R! Így hát odatettük a R helyére, az asztalra.