Igen, igen, elmaradtam egy hetet, amiért ezúton is szeretnék bocsánatot kérni. Akartam én írni, de röplabda után energiám nem volt, pénteken meg khm...nem értem rá. Ugyanis kitaláltam, hogy szeretnék beiratkozni egy könyvtárba. (Most tapsoljatok meg, amilyen könyvmoly vagyok, utoljára ötödikben vettem ki általános iskolai könyvtárból könyvet, de igazinak még a közelében sem jártam. Nem tudom, miért, talán csak mert szimplán hülye vagyok.) Ezért pénteken elbaktattam a Karinthy mellett lévő könyvtárba R-el - aki nyolc éves kora óta be van oda iratkozva -, ahol közölték, hogy mindenképpen szülő kell. Egyáltalán nem értem, miért. Mivel 14 éves vagyok, még ingyenes, és valahogy nem jelenik meg előttem egy szigorú szülő képe, amint azt mondja: "Kislányom, ne merészelj ingyen beiratkozni egy könyvtárba se! Megértetted?!"
Ezért R vett ki nekem egy könyvet, nevezetesen Cassandra Clare-től A herceget, mert valamiért még csak Az angyalt olvastam pár hónapja. Persze, ki vagyok én, hogy megálljam és ne olvassam, egész este le sem rakram (egy kis túlzással, de tényleg csak picivel). 

Szombaton a családdal Keresztes Ildikó jubileumi koncertjére mentünk, ami igazából jobb volt, mint vártam. Az elején Baricz Gergő kezdett egy zenekarral, aminek ACid/DC volt a neve és AC/DC dalokat énekeltek, meglepően jól. Hát emberek, én el nem tudom képzelni, abból a gyerekből hogyan jöttek ki ilyen hangok... 
Igazából mindegy, a lényeg, hogy nagyon jó volt.
Hétfőn akartam írni, akkor kellett volna, mert - az igazat megvallva - már nem igazán emlékszem, mi történt. Az megvan, hogy Pusival futottunk, Szilivel játszottunk, ofővel Present Perfectet vettünk, TB-vel meg testrészeket, de... nem igazán rémlik olyan, amit leírhatnék. 

A ma viszont még nagyon is megvan a fejemben.

Ragyog a szívem, mint a Nap, 
Sohasem voltam boldogabb...
Ugye, hogy ugye? Ne mondd, hogy nem ismerősek ezek a sorok.
Tegnap és ma is ezt énekelgettem magamban, bár ma már inkább a Happyt.
Laza napjaim voltak, értsd úgy, ahogy mondom. Tegnap matekon Conchitánál kötöttünk ki, ofőn az volt a kérdés, hogy van-e az osztályban "papíros debil", ma meg három jegyet is kaptam, ebből a földrajz szaknyelv ötös a rendes jegy, a két angol ötös pedig rendetlen. Vagyis csak kisjegyek, a hónap végén lesz belőlük egy nagy jegy.
Az iskolai rendszerhez továbbra sincs hozzáférésünk, így még mindig nem teljesen értem az e-naplót, mert még egyszer sem láttam, de az infó tanár azt ígéri, péntekre már meglesz. Remélem is.
Aztán kiderült, hogy  a gép jegyzi, mikor használom a WiFit. Ezzel csak az a baj, hogy az volt a fantasztikus tervem, amint lesz hozzáférésünk, mivel szünetben le van terhelve a rendszer, órán fogom használni. No mindegy. 

R-el beszéltem szünetben, hogy mit fogunk csinálni IDB előtt, mivel ott van egy lyukas óránk, mire hülyén nézett rám, hogy ma nem is lesz. De mondom, hogy lesz, hisz ki lett rakva csoportba egy videó, amit máig meg kellett nézni. Végül abban egyeztünk meg, hogy majd megkérdezzük valakitől.
Nekem lett igazam.

Ez a nap mérföldekkel jobb volt az előzőnél, csakhogy belecsapjak a lecsóba. Kezdjük azzal, hogy jobban kialudtam magam, mint tegnap. (Lehet, azért, mert nem olvastam egy órával tovább fanfictionöket.) Ráadásul első óránk sem tesi, hanem angol volt, mégpedig Grace-szel.
Grace anyanyelvi tanár, amerikában született és élt, nem tud magyarul, a tanév kezdete előtt kilenc nappal jött Magyarországra. Velünk volt az első órája (nekünk is vele), ahol kiderült, hogy - akkor még - néégy szót tudott csak magyarul. És szerintem ez fantasztikus. Azáltal, hogy nem beszéli a nyelvünket, rá vagyunk kényszerítve, hogy az övén beszéljünk, ezzel rengeteget fejlődve. Egyébként Grace az egyik legjobb fej tanárunk, most már kijelenthetem így, hogy mindegyikkel találkoztunk már. Kedves, életvidám, vicces, közvetlen velünk, az ő  órái telnek a legjobb hangulatban. Szerencsére vele van a második legtöbb angolunk, csak a csoport vezető tanárunkkal van több. 
Második óra tesi volt, most Lépesfalvival. Útban az öltözők felé összefutottam B-vel és beszéltünk pár szót. Aztán jött a tesi. Megint kint voltunk, ahogy az egész héten fogunk, és - minő meglepetés - ezzel a tanárral is futottunk. Annyi volt a különbség, hogy kevesebb gimnasztika, több futás volt, így az óra végére 1800 métert futottunk. Közben, a műfüvesről néztek minket a fiúk és röhögtek rajtunk (ennyit az összetartó osztályról), mivel ők fociztak. Hát nem mondom, de gondolom. (Azért is pech, mert az órarendünkbe az ő tesitanáruk van beírva, mégis mást kaptunk.)